Ez az út vezet a templomhoz? 2.
Az előző részben arról írtam, hogy kell legyen egy rend a világunkban, hogy tudjunk mihez igazodni. Hogy legalább némi biztonságra szert tegyünk. Most egy konkrét példát szeretnék leírni, lássuk, hogyan fest ez a hétköznapokban.
Vegyünk két testvért, akik átlagosan jó kapcsolatban vannak egymással. Aztán bekövetkezik a baj, megsértik egymást. Mindenki nyugodtan képzeljen el egy nagyon durva sértést. Felizzik a vita, sértődés, családtagok bekapcsolódnak, régi dolgok előkerülnek, szóval csúnya helyzet. Aztán nem szólnak egymáshoz hónapokon át.
És most kerüljön elő jeles gondolatunk, hogy kell valami rend a világban, ami segít eligazodni.
Miért, mi lehet egy testvéri kapcsolatban a rend?
Véleményem szerint az a rend, ha a testvérek egymást támogató kapcsolatban vannak.
Ennek szellemében egyikőjük, a mi hősünk, akiben megszületik ez a felismerés, fokozatosan közeledni kezd. A saját szövetségeseit hagyja lenyugodni, elkezd néha telefonálni, engedi a gyerekeket találkozni stb. Azaz úgy kezd el viselkedni, ahogyan az emberi kapcsolatok normális rendje megkívánja.
És itt nagyon izgalmas kérdések bukkannak elő, melyekből lássunk kettőt.
- Mit kockáztat a hősünk?
- Hogyan reagál a másik testvér?
Nézzük az első kérdést! Elég könnyen adódik a gondolat, hogy aki a rend szellemében elkezd közeledni a haragos testvéréhez egy alárendelt pozíciót kockáztat. A tekintélyén nem esik-e csorba? Nem megalázó ez?
Szerintem attól függ, hogyan nézzük. Láthatjuk megalázkodásnak is. De én nem ilyennek látom, hanem bölcsnek. Olyannak, aki elég okos ahhoz, hogy értse a testvéri kapcsolat rendjét, és elég erős ahhoz, hogy az indulatait legyűrje. Felülemelkedik.
Hogyan reagál a másik testvér? Ez fontos, mert lehet, hogy ő is békülni kezd, és helyreáll a rend. Ez a valószínűbb. De mi van, ha visszaél a helyzettel, úgy értékeli, hogy lám, a másik enged, akkor ő győzött, ugye, hogy neki van igaza!
Lehet így is, lehet úgy is. De csak rövid távon. A rendhez igazodásnak az az előnye, hogy hosszú távon az idő mindig igazolja. Az ember biztonságban lehet, hogy jól döntött. Nyugodtan aludhat. A labda nem az ő térfelén pattog.
Szóba hozok itt még a sok dilemmából egyet. Többször is írtam olyat, hogy „szerintem”, meg „véleményem szerint”. És ez bizony fontos, hogy csak szerintem helyes-e egy vélemény, vagy az igazság szerint is az? Ki mondja meg, hogy mi a rend, amihez tartani célszerű magunkat egy-egy bonyolult helyzetben?
Néhány évszázada ez még egyszerűbb válasz volt, de hiába is sírnánk vissza a középkort!
Most pedig több a „szerintem”, nagyobb a szabadság, nagyobb a gond, több a felelősség. A saját életünkért való felelősség.
A leírt példához hasonlóan talán észrevehetünk az élet forgatagában valamilyen alapvető értéket, amelynek erőterében már biztonságosan mozoghatunk.
Legutóbbi hozzászólások