László legyen egy 41 éves családos férfi. Több pszichoterápiás ülésből konstruált beszélgetés. Terapeuta: Eddig beszéltünk a szorongásairól és az otthoni konfliktusokról. Milyen más problémát kellene még szóba hozni? László: A vállalkozásom. Nem megy jól. T. Mi vele a baj? L. Hát tulajdonképpen meg lehet élni belőle, de azt hittem, hogy jövedelmezőbb lesz. Látszik, hogy nincs benne több. A feleségem is közalkalmazott, csak a fizetése van. T. És most nehéz körülmények között élnek? L. Nem, azt nem lehet mondani, végülis mindenünk megvan. T. Akkor mi a probléma? L. Például az, hogy nincs számottevő megtakarításunk. Nincs biztonságunk. Meg azért lenne még helye a pénznek. Ez egyébként nem is a feleségem problémája, ő kiegyezik ennyivel is. T. Akkor, ha jól értem, az igazi probléma az, hogy a család anyagilag állhatna jobban is. Ez stresszeli önt. L. Igen. T. Azt honnan tudja, hogy a családnak anyagilag hogyan kellene állnia? L. Ezt hogy érti? T. Csak szeretném minél jobban megérteni a gondolatait. Ha az ember el akar érni valamit, akkor általában valahonnan csak megtudta, hogy mi az a valami. L. Hogy honnan? Érzi azt az ember. Például össze tudom magunkat hasonlítani másokkal. Az ismerőseinkkel. T. Igen. Ez természetes. És mi jön ki az összehasonlításból? L. Nézze, azért sokakon látszik, hogy hogyan élnek. Autómárkák, lakások – nem kell részleteznem, nyilván Ön is tudja. Csak szét kell nézni a városban. T. Persze. Hogyne. De most ahogy kezdem elképzelni a helyzetét, adja magát logikailag az a szempont, hogy nyilván vannak többen is, akik Önöktől rosszabb körülmények között élnek. Hogyan dönti el, hogy magukat a jobb módúakhoz, vagy a rosszabb módban élőkhöz hasonlítja? Egyébként nehogy azt higgye, hogy szerintem baj, ha a jobbmódúakhoz viszonyítja magukat, csak szeretném megismerni a gondolkodását. L. Hogy hogy döntöm el, hogy a jobbmódúakhoz vagy a szegényebbekhez viszonyítom-e magunkat? Sehogy, ezt nem kell eldönteni, magától megy. T. Jó, tényleg, igaza van, az ilyesmit az ember nem szándékosan dönti el. De most, ha már ez a kétféle döntési lehetőség felmerült, utólag, tudatosan, hogy indokolná meg a választását? L. Hát nem tudom. Adja magát. Az ilyesmin nem gondolkozik az ember. Én egy törekvő típus vagyok. Talán ezért. Azt nézem, hol van előre. Ebben is különbözünk a feleségemmel. Ő elégedett. T. És hogy lett magából ilyen törekvő ember? L. Nem tudom. Talán a családból. Most, hogy elgondolkodom, apám volt ilyen. Neki semmi sem volt jó, szigorú volt, féltem tőle. T. Várjunk egy kicsit, akkor most hadd foglaljam össze, jól értettem-e? Tehát Önnek komoly stresszt okoz az anyagi helyzetük, mert elégedetlen vele. Itt nem valamilyen komolyabb nélkülözésről van azért szó, hanem azért elégedetlen, mert az Önöktől gazdagabb emberekhez viszonyítja magukat. És ez azzal függ össze, hogy a családjából egy felfelé törekvő mentalitást hozott magával, főleg az apjától ered ez, akivel egyébként időnként feszült volt a kapcsolata. L. Igen, erről van szó, annyit tennék hozzá, hogy apámmal a mai napig nem vagyok jóban. T. Köszönöm, és most megpróbálok egy kicsit mélyebbre menni, figyelje, hogy igaz-e, amit mondok! Ha egy kicsit távolabbról nézem a helyzetét, akkor azt látom, hogy Önt...
Read More
Legutóbbi hozzászólások