Az én generációm azonnal érti ezt a mondatot, mert Mézga Gézáné Paulát és családját több évtized távlatából is jól ismerjük. Akkor még mindenki ugyanazt a tv csatornát nézte. De nem tudom, hogy legújabb korunkban jelen van-e ez a sorozat valahol a médiában. Ezért a biztonság kedvéért leírom, hogy Mézgáék tipikus magyar családként sok estén keresztül csetlenek-botlanak a mágikus valóságban, tükröt tartva elénk, és mi vígan röhögtünk a „rímhányó Romhányi” szövegén. Vagyis magunkon. Na, az epizódok végén rendszeresen elhangzott Paulától, hogy bezzeg, ha ő annak idején Hufnágel Pistihez ment volna feleségül, akkor biztosan nem esett volna meg vele az, ami éppen megesett. És azt hiszem, mindenki rá tud ismerni a saját életének nagy döntéseire, amiket viszont remélhetően nem bánt meg, mint szegény Paula. Sőt engem az a megtiszteltetés szokott érni, hogy munkámból kifolyólag éppen a nagy döntés időszakában osztják meg velem az emberek a sorsukat. Tanúja lehetek a folyamatnak. És ahogyan öregszem, és egyre többet látok, az a benyomásom kezd kialakulni, mintha nem is azok lennének a nagy döntések, amik éppen annak látszanak. Már olyan értelemben, hogy azok határoznák meg az ember boldogságát. Persze vannak, mert lehet részegen úgy dönteni, hogy mégis vezet autót, aztán meg elüt valakit. De ritkaság az, hogy egyetlen döntés ilyen meghatározó jelentőségűnek bizonyuljon. Paulának például, mint tudjuk, annakidején komoly dilemmát okozott, hogy Mézga Gézának, vagy Hufnágel Pistinek adja-e a kezét. Pedig attól függetlenül, hogy melyiket választja, feltétlenül szembejött a következő kérdés, hogy vacsora után ki mosogat? Sőt: egyáltalán muszáj-e minden este elmosogatni, vagy megvárhatja a mosatlan a reggelt? Aztán újabb döntés elé került Paula, amikor – ismét csak attól függetlenül, hogy Géza, vagy Pisti ül-e mellette az autóban – a határon kiderül, hogy otthon maradt az útlevele. Dönthet úgy, hogy méltósággal viseli a bosszúságot, de egy hibáztatás keretében le is szedheti Géza/Pisti fejéről a hajat. Aztán ott vannak az anyósáék. És a szexről még nem is beszéltünk, és a gyermekek sem születtek még meg. Pedig utána jön csak még a gyermeknevelés. Szóval úgy néz ki, hogy a nagy döntést még számtalan látszólag kis döntés követi. És sok lúd disznót győz, a sok kis döntés bármelyik nagy döntésből csinálhat jót is, rosszat is. Mert állandóan dönteni kell, kikerülhetetlenül, ha nem dönt az ember, azzal is dönt. Eredményhirdetés pedig csak a végén van. Vagy a halál után. Vagy akkor sem. Úgyhogy nincs aranytojást tojó tyúk, csak sok közönséges tyúk van, amiket minden nap meg kell...
Read More
Legutóbbi hozzászólások